2010. augusztus 28., szombat

bébilötty.

OSG 11... vicc : D
Nem vágom, hogy mi értelme annak, hogy rendeznek egy ilyet a hiphopos, deszkás arcoknak, aztán odanyomul a sok szerencsétlen emós : D
No mindegy, természetesen kint voltunk xd

Brooke-kal 8kor (!!!) felkeltünk, elkészültünk, aztán jött Nilla, és mentünk nyugatiba :"D kisebbfajta ideggörcsöt kaptam, mert már hajnalban is egy rakat emós volt kint, ráadásul Tinára is várni kellett. Végül felhívtuk, hogy jöjjön fel tetőre, mert mi ott leszünk xd
Felmentünk, körülnéztünk, találkoztunk Jasonnal, majd Zach-kel is, láttuk Freddie-t... :D
11 körül befutott Daisy, meg Tinát is felvettük, aztán Nilláék is meg mi is hazamentünk kicsit.

Fél 1re mentünk ki Anette elé keletibe, aztán go vissza osg...
Negyed 2kor találkoztunk megint Nilláékkal, aztán ott elvoltunk :'D Jöttek csomóan, Lily, Mike, Max, Rose meg ilyenek :"D
Röhögtünk a sok nyomorékon, és 3 körül lementünk Belláékért.
Hát te jó ég bazmeg, nyugati előtt az a sok szerencsétlen emos gyerek, jesszusmária xd
"-Ezek vannak vagy 10 évesek..."
"-Együtt!!"
XDDD
Összeszedtük Bellát, és visszamentünk a tetőre, ahol amúgy ültünk. :'D Elvoltunk, jött Jules meg Nao is, találkoztunk egy csomó ismerőssel, majd később csatlakozott Andy is. Láttam Kimet, meg szegény Tiphany sírt nekem ott egy sort...

ÚRISTEN, VICKY! hát az a lány valami szánalom! jézusom XDDD rég visítottam ennyit emberen XD

Anette-tel osztottuk neki az ívet, szegénynek :( xd

Valami 7 fele líveltünk, a végére nagyon meguntuk ezt az osg témát, semmit nem lehetett csinálni, és olyan formák voltak bazmeg, hogy megijedtem néha szabályosan xd
gázvolt.:"D mindegy.


Bébilötty.:$ XD
Winnetou lánya xd
kéész. : D

azért köszi mindenkinek (:



2010. augusztus 23., hétfő

Azért, mert....

A bejegyzést Rózsinak küldöm, válaszul az ő egyik post-jára.


"Ha félbetörünk egy kekszet, a tésztája attól még ugyanaz marad, és a két fél törési vonala mentén egymásba illeszthető. Ilyenek az összetartozó lelkek is. Nem ellentétek, hiszen az anyag ugyanaz, és nem is egyformák, hiszen a két darab különbözőképp tört, ám épp ezen a felületen összeilleszthető. A lélek-kekszet persze isteni kezek törték két darabra, sok-sok inkarnációval ezelőtt. A tálca pedig órási, téren és időn keresztül keressük a másik felet, olykor megtaláljuk, máskor elveszítjük a körforgásban, hogy aztán újabb életeink során újra kereshessük."

"Mindezek alapja a karmikus kapcsolat, amely különböző inkarnációink során összesodor azokkal a lelkekkel, akikkel eredendően összetartozunk."

"Az ikerláng energia nem feltétlenül partnerkapcsolat, mint lélektárs. Sokkal inkább arról szól, hogy bizonyos célból összekerül két ember, hogy együtt létrehozzanak egy egészet, ami külön-külön hiányzik belőlük, ami lehetőség vagy cél."

"Az ikerláng céllal kerül az életedbe, valamilyen cél felé hajt. (...) Néha az ikerlángok között is szerelmi viszony alakul ki, ám ha ez a helyzet, ez a nagyobb kép miatt van így... valamit együtt kell megvalósítaniuk. A lélektársak az öröm, és az élet kiterjedésének megtapasztalása miatt vannak együtt. Az iketlángok kapcsolata arról szól, hogy közösen létrehozzanak valamit, amire egyikőjük sem lenne képes egyedül."

"Lélekpárunk megtalálásához az "Ahogy bent, úgy kint." - Univerzum törvényt használjuk fel. (-Titok, Rózsi. Látod, a véletlenek:')) Ha valamit megtalálsz a saját belső világodban, akkor azt be fogod vonzani a külvilágból is. Vagyis, ha megtalálod magadban a nemiséged másik felét, akkor bevonzod a hozzád illő partnert, méghozzá a legtökéletesebbet!"




csak egy link, Rózsi.

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:vBtcjNcE7OgJ:felfrissules.mindenkilapja.hu/html/18290431/render/ikerlangok+ikerl%C3%A1ngok&cd=8&hl=hu&ct=clnk&gl=hu


Micheal Arkangyal. Atlantisz. Emlékszel az ezoterikus lányra? Atlantiszi születésű... Talán nem is angyal, hanem Isten? Ki tudja...


De minen 'Miért?'-re megvan az 'Azért, mert....'

(L)

2010. augusztus 21., szombat

undorító.


undorító, hogy milyen szinten imádlak még mindig. undorító, hogy ennyire vágyom arra, hogy velem legyél. undorító ez az egész.
mindig ki akarom nyitni a vitrint. mindig ki akarom engedni a benne lakó 'szellemet', és akármennyire próbálom saját magamtól távol tartani a kulcsot, valahogy mindig megszerzem, és szabadjára engedek mindent, amit elzárva kéne tartanom.
sosem fognak begyógyulni a sebek. sosem leszek túl ezen. akármit mond brooke, bonnie, vagy akárki más.. rose anne... ez nem ilyen egyszerű. a világon mindennél fontosabb vagy nekem, a világon mindenkinél többet adtál... a világon mindenkinél többet szenvedtem miattad.
nem tudom... néha olyan furcsa. sosem kéne megtudnod, mit érzek. azt, hogy mit gondolok, mindig is tudtad. nyílt lapokkal játszom. de ez...
majd jön más? kétlem. vagy talán majd, egyszer. sokára. de addig? addig bizony minden nap meghalok egy kicsit. és talán fura, de meg sem próbálok tenni ellene. mert tudom, hogy nincs kiút. feladtam már rég.
nem mai ez a történet. mindenki ismeri. mint valami idióta népmese... rólam valahogy mindig, mindenki tud mindent. legalábbis ezt hiszik. azt hiszik, nagyon jól értesültek. hogy mindent tudnak. nem tudnak ők semmit sem.
nem tudják, milyen érzés minden nap összeomlani. minden nap azzal szembesülni, hogy mindegy, mit teszel, szereted. és ezen sehogy sem tudsz változtatni.

-Te mit teszel, mikor valaki, akit nagyon szeretsz, megbánt?-Megpróbálom nem szeretni többé.
-És sikerül?
-Nem...

sosem leszel ugyan olyan kis valaki, mint a többiek. te mindig több leszel. te leszel a bezárt vitrin, amit csodálhatok, de nem érinthetek.


kérdés, hogy zárva tudom-e tartani...



hide. II

Négy éves volt, és megvert bújócskában. Négy. Órákon át kerestem. Mikor végre megtaláltam... mosolygott, ahogy most is szokott. Olyan... sejtelmesen. Távolian. Ez is csak trükk. Olyan ügyesen rejti el az érzelmeit! Elzár... mindent. De én ismerem őt, és nagyon jól tudom, hogy rengeteg szeretet van a szívében. Csak egyszerűen... képtelen kiengedni a nagyvilágba. Mert megrémíti...

2010. augusztus 20., péntek

Az iszik, aki...

Nos hát boldog államalapítási ünnepet mindenkinek!:"DD

Fél 6ra mentem ki nyugatiba Hanni, Rob és Rylie elé. Útközben bújkáltam az emósok elől...xd
Megérkeztek, aztán megvártuk még Monic-ot és Nate-éket. Ez utóbbiak nem nagyon akartak észrevenni xd Na aztán ők el is mentek Robbal, mi meg ott maradtunk Hanni, Rylie, Monic meg én.:"D Elmentünk összeszeszedni Bonnie-t és Tony-t, aztán mikor ezzel megvoltunk, bementünk a westendbe meg ilyenek, és aztán go oktogon játszó.:D
Vettünk egy üveg bort (mint később kiderült Rylie-nak feltett szándéka volt leitatni,khm,köszixd), meg ilyen hülyeségeket.:'D
Játszón kerestünk egy csövesmentes helyet, és Az iszik aki...-t játszottunk :'DDD

Bonnie: ribanc!
Én: kurva!
Monic: Rylie!

XDDDD

Bonnie: az apám és a legjobb barátnőm szájrapuszizott. Ezt nem akartam megélni.

XDDDD

Ja és Bonnie, Rylie meg én együttest alapítottunk Girl Power néven :$ xD Monic meg táncolt a padon, szerintem az űrből is látták.: $ : D

Monic: úgy érzem, mintha rohadna a szám...
Én: azért, mert Rylie-val smároltál!
Rylie: hát nem is tudom, ki ivott...

puszi XDD

Én: csak annak nincs nete, aki buzi.
Tony: basszus, nekem most pont nincs!!

XDDDD

Na ott elvoltunk, aztán kilenc körül kimentünk villamosmegálló/burgerhez, és vártuk a népeket. Jött Dianne, Nadine, Stevie, Belláék, meg ilyenek.:'D Csinálgattunk képeket, aztán egy csomót vártunk Damonékra, feleslegesen. Legalábbis én. Mennem kellett -_-
Remek volt, mert Rylie-ék eltűntek, és nem is tudtam tőlük elköszönni, na mindegy.

És csak 3 percet késtem itthonról!:o : DD

Szóval. Jóvolt.:"D augusztus 20.a mindig jó.♥


hide

Egy nap majd hirtelen eltűnök, de fanyar emlékeztetőül ott marad utánam a mosolyom mesterkélt melege, a szám sarkának hazug kunkora, amit bohócokon, reménytelenül szomorú embereken meg Disney-filmek gazfickóin lehet látni. Én vagyok az a lány a bulikról meg piknikekről készült fotókon, aki, amúgy szemre, csupa vibrálás és csupa élet, s aki valójában hamarosan elmegy. Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre, én már nem leszek rajta. Ki leszek törölve a történelemből, akár csak az árulók a Szovjetunióban. Mert minden elmúló nappal egyre láthatatlanabbnak érzem magam, egyre jobban beborít a sötétség, egyik rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben, a napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem látom.


i hate you all.

2010. augusztus 14., szombat

Mindent erről.

Egyedüli akarok lenni. Úgy akarom, ahogy még senki más. Jobb akarok lenni mindenkinél. Mindent akarok!
Meg akarok írni mindent! Egy mosolyt, egy mozdulatot, kis dolgokat akarok nagyban megírni! Egy kedves szót, vagy a pillanat tisztaságát...
Bizonyítani akarok. Meg akarom mutatni a világnak, hogy igenis, értek valamihez! Elismerést akarok. Álmélkodást. Nyomot akarok hagyni az emberekben, meg akarom változtatni az életüket! A legjobb akarok lenni... és ebből nem engedek.
Élményeket akarok. Ihletet. Embereket akarok, hogy megírhassam őket! Intenzíven élek meg mindent, jelentéktelennek tűnő dolgok lehetnek nekem világrengető események. Meg akarom írni magamat, meg akarlak írni téged, meg akarom írni, hogy milyen a világ, meg akarom írni, ami sokat jelent nekem.
Ugyan, "Ha nem tudsz mást, mint eldalolni. Saját fájdalmad s örömed;. Nincs rád szüksége a világnak,. S azért a szent fát félretedd." én nem az én fájdalmamat és örömömet írom meg, én a tieddel teszek így! Azt akarom, hogy meglásd magad bennem, hogy az írásaim Rólad szóljanak, hogy mindenki megtalálja magát benne!
Érted már? Mindent akarok. Semmit sem akarok.
Írni akarok.

2010. augusztus 13., péntek

walk this world alone.

Egyedül sétált a sötét utcákon. Már minden csendes volt, csak egy-egy autó tülkölése hallatszott még valahonnan a távolból. Az utcai lámpák sárga fénybe vonták az amúgy korom fekete kis mellékutcát.
Egy étterem mögötti szemetes mellett haladt el. Rothadó halak. Fintor nélkül fordította el az arcát. Már annyira megszokta!
Minden nap megtette ezt a sétát.
Külvárosi lány lévén hamar hozzászokott, hogy lepukkant környékeken járjon, s szinte már köszönőviszonyban volt az utcán szerte-szét heverő hontalanokkal.
Most is találkozott egyjel, az öreg barátságosan ráköszönt. Egy banánhéj volt csatakos hajába ragadva, de látszólag nem zavarta. Örült, hogy valaki figyelemre méltatta. Örült, hogy élt. Már, ha ez élet.
A lány elmélázva szemlélte egy darabig, majd megkérdezte:
-A bácsinak hogy-hogy nincs otthona?
Az öreg csodálkozva meredt rá.
-Már hogy ne lenne? Én itthon vagyok. -A lány értetlen arcát látva elmosolyodott, és hozzátette: -Egyszer talán megérted.
A lány meglepődött a válaszon, de tovább ment, folytatta szokásos esti sétáját. Mégsem hagyták nyugodni az öregember szavai. Mikor hazaért is, egyre ezen gondolkodott. Otthon van? De hisz kartonpapírok között feküdt! Hogy lehetne otthon? Az ilyesmit nem nevezzük otthonnak.
Végig nézett megvetett ágyán. Ilyen egy otthon.
De mikor belefeküdt, úgy érezte, mintha ő is ott feküdne a hajléktalannal a papírok között. Hiszen mi is a különbség?
Sokak talán azt gondolják, az otthont a lakás jelenti. Az, hogy van fedél a fejük felett, és megvetett ágy. De -gondolta a lány, kezdte már megérteni a dolgokat, -az nem is otthon. Hiszen bárhol lehet lakásod az egész világon!
De hol vagy OTTHON? Úgy igazán, tényleg otthon?
Reményik azt mondja:
"Eredj, ha hittelen hiszed: a hontalanság odakünn, nem keserűbb, mint idebenn."
Talán vannak, akik azt hiszik, messze-messze, külföldön, valahol másutt otthonra lelhetnek. Mert másutt könnyebb. Bölcsőd volt ez, de nem lesz sírod is? Sosem lelhetsz otthonra.
Reményik azt mondja: eredj. De azt is mondja:
"Itthon maradok én! Károgva és sötéten, mint téli varjú száraz jegenyén. Még nem tudom: jut-e nekem jutalmas sarok. De itthon maradok!"
A lány hirtelen mindent megértett.
Mert hiszen itt születtél. Ezeket a fákat, lombokat, ezeket a madarakat, ezt az eget láttad egész életedben! Ez adott oltalmat, s mikor kisgyermekként kint játszottál, engedte, hogy letépd virágait. Fájdalmas volt ez neki, de szenvedett érted, hisz szeretett. A haza szeret minket, de mi is szeretjük őt? Talán nekünk is fájdalmas néha, de mi miért nem szenvedünk érte? Menekülünk. Elmegyünk. Hazát keresünk idegenben, de sosem leszünk ott otthon. Azok más fák, más lombok, a madarak is mások, és még az ég is más! Azok nem mi vagyunk.
És végül, nem teljesen mindegy, hol fekszel, amíg itthon vagy? A szabad ég alatt, csillagos takaród az égbolt, ugyanolyan gyönyörű, tán még szebb is, mintha négy fal között azt sem tudnád, hol vagy. Az a hajléktalan otthon van, sokkal inkább otthon, mint bárki más. Ő érti. Ő tudja. Népek Krisztusa, Magyarország.
Hirtelen már egyáltalán nem volt álmos.
Kipattant az ágyból. Elindult.
Tudta, hova megy.
Csak vitte a lába, és már teljesen máshogy tekintett arra a sötét kis utcára. Már nem halbűzös kis sikátor volt. Maga az élet volt.
Az öreg még mindig ott feküdt. Az eget kémlelte.
A lány elé állt.
-Megértettem, bácsi.
Azzal lekuporodott mellé, és csak nézte, nézte az eget. Már tudta: otthon volt.





Simonyi Imre: Rendületlenül

S ha másként nem - hát legbelül:
hazádnak rendületlenül!
S ha restelled, hogy hangosan:
Nehogy meghallja más kívül?
Hát szakáladba dörmögd hogy:
Nincs hely számodra e-kívül.

De aztán - rendületlenül!
Ezt aztán - rendületlenül!
Hogy e-kívül, hogy e-kívül:
nincs más belül, nincs más belül!

2010. augusztus 12., csütörtök

Levél a B613-ra.

Hol vagy? Miért nem vagy itt? Annyira hiányzol.
Nem tudom, mit mondhatnék. Annyira üres vagyok nélküled.
Tudod, eddig nem érzékeltem annyira a hiányodat. Mindenki más igen, de én nem... tudod, én elf vagyok. Nem érzek fájdalmat.:)
Viszont nélküled mi értelme? Mit tehetnék? Mindenki szenved. És ha valamikor szenvedett valaki, te, csak te voltál az, aki segíteni tudott. De most te vagy maga a szenvedés tárgya. Kérlek Benjamin, térj vissza hozzánk. Csak mond, hogy minden rendben lesz, ugyanúgy, ahogy régen...
Hiányzik a huncutságod, a vicceid, az írásaid, a komolyságod és a komolytalanságod... Hiányoznak a beszélgetéseink, a kis hangod, meg mikor énekeltünk...
Benjamin, nem tudok nélküled élni.
Tudom, sosem mutattam neked igazán, mennyire fontos vagy nekem. Sosem érzékeltettem. De neked nem is kell, ismersz, szinte jobban, mint bárki, tudod, hogy milyen vagyok, tudod, hogy érzelemmentes... nem mondom senkinek, hogy mennyire fáj. Hogy mennyire hiányzol. Magamban őrizgetem az emlékedet. A fájdalmat, az űrt, amit a hiányod kelt. Senkire sem tartozik.
Minden este arról álmodom, hogy egyszer majd visszatérsz, és megváltod a világot, ahogy mindig is tetted...

Remélem, eljut ez a levél a B613-as kisbolygódra, és megszánsz minket.






Szeretlek.

2010. augusztus 10., kedd

Perfect.

Nem érdekel. Nem érdekel. Nem érdekel. Tényleg?
Ennek így rohadtul semmi értelme. SEMMI. Csak az a baj, hogy akkor meg minek kezdtük el..?
Haza akarok már menni. Holnap. Max holnapután.

Annyira hiányzol Broooooke!(L) Tudod, hogy bármikor összekaparnálak.:") Legyen már 27.-e! Foglalom a közös helyünket a Burgerbe!(: ♥

Bonnie, Rose Anne, gyertek már fel msnreee!Oo
Ja meg te is Zach, elég lesz már erdélyszitiből.: DD



I used to be lovestruck,
Now I just fucked up.(:

2010. augusztus 9., hétfő

I used to be lovestruck,now I'm just fucked up

Ú, de hülye egy ember vagy te. : D kajak nem veszi le. Jó, hát mindegy is akkor. :'D Valahogy mindig rábaszok az ilyenekre : D

És Bonnie, nem is söpröm szőnyeg alá a problémákat! Csak ezt nem kezelem annak, mert én mindig mondtam neked, hogy Jake egy idióta, és nem érdemes vele foglalkozni, és most is csak ismételni tudnám magamat. Jake egy idióta, és nem érdemes vele foglalkozni! Ennyi. Hidd el, sokkal jobban fájna, hogyha mondjuk összejött volna veled, és aztán dobna egy ilyen Patty miatt. Inkább örülj, hogy nem volt semmi, és így nem tud még jobban összetörni. Ezt gondolom.
Egyébként meg most jöhetnék ezzel a hülye 'elég nekem a saját problémám' szöveggel, de akkor pont olyan lennék mint Ő, akiről a bejegyzés első három mondatát írtam. xd Segítenék én, ha tudnék, de ezzel nem lehet mit kezdeni. Majd egyszer jön egy normálisabb. Egyszer. Valamikor. Majd mikor nekemis. xd


Az unokaöcsém utál.:"DD Pedig én olyan cuki vagyok vele :(xd

2010. augusztus 7., szombat

Jajj úgy élvezem én a strandot(8)

itt volt nálam Brooke 5 teljes egész kerek napig :$ ♥
Annyira jóó volt ♥ Úgy imádom jaj. Misztikus esték. Sétálások. Karaoke. Ezoterikusnő. Khááá. Titok. Koncert. RózsaszínminyomÉsRózsa. Megminden. ♥:$
Mindig velem jössz rá mindenre, te csaj!:D Durva... N meg egy idióóóóta!:D
Haniel ;)





Aztán mostitt vagyok Szegeden, taliztam Stefannal ♥ majd jelentkezem.;D

2010. augusztus 3., kedd

Csikos post

jaaaj nagyon jó volt balcsi.:'D annyi minden történt, le se tudom írni.:D
kiemelném csak a lényeget.


piros cukorka; nem értem, miről gondolsz; a renuborka betakarózott; mizu TEYSCENE; épp eltöröm a könyököm, köszönöm kérdésed!; bájos kis ladik; esthajnal csillag; ugrándozó szén; az evéstől elálmosodunk, az alvástól megéhezünk; hol vannak a jó pasik, zamárdi?; den kém dö déj oszámá blú ász övéj; adjon Isten szebb jövőt!; idiotside koncert; német csávók; dugnak-menekülnek-dugnak; mikor eszünk?; zsuzsa; 900 ft egy deci hubiért; telefonálás hajnalban a tóparton; nem adom ó-da!; nem sze-ret-lek!; cukkantyú; ne hazudjál a tv2-nek!; idefigyelj joshi barát!; spancik; fejenként másfél teve; Alexa, 7, Ökörítófülpös; Nóri, 4, Alsóbélatelep; áj hev tú pí; BONJORNO; mizumizu semmisemmi; SID!!!!!!; nem fordultunk meg utána!; 12 éves kisfiú, de lehet, hogy 13; 50 év múlva egymásra találunk a janka show-ban; ekg is waiting for Bonnie!