Negyvenöt perc

6x45

Sok mindenre lehet képes negyvenöt perc. Gondoljunk csak bele: negyvenöt perc egy tanóra. Negyvenöt röpke perc alatt megtanulsz egy egész anyagot - hát mi mindenre lehet még képes ez a bizonyos idő?
Erre kaptam választ a mai napon.
Negyvenöt perc alatt megtanulhatod, mi az a fénytörés, számtani sorozat vagy lineáris függvény... megtanulhatsz elemezni egy verset, kötelet mászni, esetleg, hogy hol van Ázsia...
De negyvenöt perc sokkal-sokkal több mindenre elég még. Megtanulhatod, mi az a szeretet.

Kiborító, undok, és állandóan kritizál: 'Mi ez a kontár munkaaa?! Nem jóó!' Borzalmas.
Ugyanakkor mégis megláthatom benne azt, amit szeretek. Szeretem látni, ahogy fokozatosan megnyílik. Kicsit mindig közelebb ülök, hogy szüksége legyen rám.:) Mert látom a lelkét, és az igazság ott rejtőzik a szemeiben...
Szeretek vele beszélgetni. Értelmes, és megért engem. Szeretem, ahogy megtöri a jegemet.

Tény, hogy soha, soha, soha nem sepernék fel nála!:'D De akkor is... :)
Szeretem vele azokat a pillanatokat, amikor láttatni enged magából, és amikor megérthetem. Mert megértem. Tisztelem. És adni akarok neki valamit abból, amit talán én tudok.:)

Hatszor negyvenöt perc alatt rájöttem, hogy nem mindig a tökéletes barát a legjobb barát. Mert lehet, hogy nem tetszik neki, ahogy seprek, de tudja, hogy mégsem egy vagyok a sok közül.:) És tudom, hogy ő sem az. Különleges nekem, és én is különleges akarok lenni neki.

Csak mert ez egy ilyen elvont világ. :)



"Gondolkodtál már azon, meddig tart, hogy változtass az életeden? Mennyi idő kellene hozzá? 4 év, mint a gimi? Egy év? Egy nyolc hetes rock turné? Megváltozhat az életed egy hónap, egy hét, vagy egyetlen nap alatt? Egyfolytában igyekszünk felnőni, hogy továbbléphessünk, előre. De mikor fiatal az ember, egy óra mindent megváltoztathat."

Koneko-Dei

Mindig jó érzés viszont látni egy régi barátot. Most is az volt.
Persze az utolsó pillanatban szólt, és kb. egy éve nem beszéltünk előtte, de örültem, hogy szólt. Meg sem lepődtem igazán: ez Heila.:D
Szombat este városban találkoztunk. Heila előtte anime conon volt, szóval csak elszállásolni kellett.
Vicces volt, Beyond Birthday-nek öltözött, és én megállapítottam, hogy összement! Már alacsonyabb nálam. Ami pedig nagy szó!:D
Hazafelé beszélgettünk sok mindenről, féltünk az ellenőröktől, de pont jött a busz, szóval hazaértünk épségben.:D
Itthon kaptam tőle HK-s cukrot, aminek következtében túl sok IMUlgáló szert vittem be.:S xd
Camoztunk emberekkel, vp-ztünk, vagyis csak akartunk... rajzolt nekem, jó volt.
Aztán olyan hajnal 3 fele vonultunk el aludni, tudván, hogy másnap reggel 9-kor kelés. Kellemes volt: mintha egy percet sem aludtam volna.
Hei berontott, és lekapta rólam a takarót.:D köszii! ^.^
Beöltözött Narunak, én meg hónom alá csaptam Dei-t, és nyomás!:D
Az új divat: járkálj Dei-vel és almával a városban hajnali 10-kor. Legjobb.(Y): D

Elengedtük a villamost, beszóltak Heilának, csúnyán nézett ránk a villamosvezető néni, de legalább felszállt három "fajtánkbelixd", és így nem tévedtünk el!:D
Megérkeztünk, taliztunk emberkékkel, aztán beöltöztem Nekomimi-nek, és bementünk (köszi Hei<3).
Odabent néztük az Eurocon-t, és láttuk a kedvenc lolcsibarcsinkat, Lyl-t, vagy nevezhetném inkább Yume-nak is. Természetesen nem köszönt, holott telibe a pofámba bámult. Hát persze. (Y)
A lényeg, hogy vannak még bunkó emberek.:) Na mindegy, azért valahogy túltettem magam rajta.xd
Aztán Heila kicsit rosszullett (én mindig mondtam, hogy jobb kint mint bent!), üldözött a transzi, meg ilyesmik.
Láttuk Miu-ékat is, Heiláék fotózkodtak, én meg fél 4 fele leléptem.
Mentem okosodni, aztán haza. [Természetesen nekomimi jelmezben..XD]

Most hagy ne mondjam, mit néz apu...:D

Koneko-Dei.

elvont valóság.

Van, hogy néha nem árt egy új kezdet. Ez most ilyen.
Rá kellett jönnöm, hogy 2009.augusztus 12.-e óta nagyon sokat változtam, és az előző blogom már nem illik a mostani világnézetemhez.
Az én valóságom már nem a rózsaszín párducminta.

Így hát újat kezdek. Zártabb, érthetetlenebb... talán érdekesebb is... énebb.
Nem fogja mindenki tudni a címét. Ha ezt olvasod - biztos ismersz. És legalábbis elég közel állsz hozzám.
Talán mondhatnánk bosszúnak is - kicsinyesnek bár, de mindenképp annak. Viszonzom a nemlétező bizalmat.

A bejegyzésekben álneveket fogok használni, a könnyebb leírhatóság kedvéért. Bocs. :]


"Minden vég valami újnak a kezdetét jelenti."