Boulevard of broken dreams.

~go to write a novel about my pain, my faith, my love, my all, go to write a novel about this killing war. /byme/


Boulevard of broken dreams.

Egyedül lépkedett a park nedves füvén, és gondolataiba mélyedt. Szeptember közepe volt, néhány madár csicsergett még elvétve, de most túl feldúlt volt ahhoz, hogy a természet csodáival törődjön.
Nem tudta, merre megy, de nem is számított... olyan mindegy, hol, ha ott nem lehet.
Már két éve történt. Két hosszú éve, és mégis... a mai napig fájt neki. Mardosta, égette belülről.
Nem volt messze, csak pár kilóméter, de úgy érezte, mintha egy egész más világba csöppent volna. Egy olyan világba, ahol nem akart lenni.
Visszavágyott. Ő ott volt...otthon.
Gyerek volt még, mikor kiszakították megszokott környezetéből. Gyerek volt még, és ott kellett hagynia mindent: barátokat, rokonokat... szerelmet.
Megrázta a fejét. Nem akart sírni. Sosem sírt.
Nehéz volt feldolgoznia. Két év fájdalmát unott, kifejezéstelen maszk mögé rejtette, és különlegesnek mondhatta magát az, aki meglátta, mi bújik meg mögötte. Nem adta ki magát könnyen. Nem volt az a fajta.
De talán ezek közül sem érthette meg senki, mit érez. Még a saját családja sem. Nem bírta maga mögött hagyni azt a világot, amiben nevelkedett, és némán hordozta magában ezt a terhet minden egyes nap.
Egyedül érezte magát ebben a hatalmas, rohanó világban, holott voltak barátai.
Voltak, akik támogatták volna, ha hagyja. De nem igazán hagyta...
Eltaszított mindent és mindenkit, akaratán kívül. Aki közel került, eltaszította hamar, s jött más. Gyógyírt keresett, de senkitől nem kapta meg. Egyszerűen nem érezhették, amit ő.
Így hát játszott. Önnön tragikus komédiájának megszomorodott főszereplője lett, aki egyedül bolyong ebben az új világban, szeretet keresve... filmbe illő, nem?
Keserűen elmosolyodott.
Ha talált valakit, nem kellett neki, vagy megpróbált mindent egy személybe passzírozni, megpróbálta a tökéletességig emelni, mindenek fölé helyezni... régit keresett az újban, és ha meglátta egy pillanatra, hogy mindegyikük csak ember, elmúlt a varázs, és továbbállt. Ez volt ő. Sok fájdalmat okozott azoknak, akik szerették, mégis önmagát tartotta áldozatnak. Hisz neki úgyis jobban fájt...
Sóhajtott.
Második otthonának elfogadta már ezt a várost, és valamennyire szerette is, de a közelébe sem ért annak a helynek, ahol ifjúsága legszebb éveit töltötte. Az örök volt. Szent, sérthetetlen...
Körülnézett.
Ebben a városban még a park is olyan más! Mesterséges zöld övezet egy undorító, szmogos helyen, népbutítás, hogy azt higyjék, itt is vannak természeti értékek... nem voltak.
Haza akart menni! Ordított belülről.
Nem volt felkészülve erre. Tudta, hogy egyszer innen is elmehet, ezért meg sem próbált kötődni a helyhez. Nem akart új életet kezdeni, hogy aztán azt is elveszítse. Már így is fájna, ha tovább kéne állnia, egy harmadik, még újabb helyre...
Még mindig nem tudta, merre tart. Lassan kiért a parkból, és megint emberek között találta magát a betontengerben. Minden nap ugyanazok a terek, emberek... otthon változatosabb volt. Az mindig tudott újat nyújtani, irányt mutatni, minden nap más csodával szembesült...
Itt minden olyan egyhangú. Mindegy, merre mész, egyszer úgyis ugyanott lyukadsz ki.
Csak neki volt ilyen nehéz. Mások hamar megtalálták a helyüket, de ő... túl görcsösen kapaszkodott.
Figyelte az arcokat. Mind kifejezéstelen, zárkózott. Mind ugyanolyanok, senki nem különleges, senki nem... egyetlen.
Fáradt volt. Belefáradt már az egészbe...

~

-Nem tudom őt gyűlölni. -Szólt a lány csendesen.
-Én sem... csak gondolj bele, milyen lehet neki...
-Biztosan nagyon rossz...
A ház előtt egy busz robogott el, fénycsíkot vetve az amúgy sötét plafonra. A két lány némán tanulmányozta a tűnő jelenséget, majd az egyik megszólalt:
-Segíteni akarok neki.
Barátnője sóhajtott.
-Nem tudsz. Ezzel egyedül kell megbírkóznia.
-De én azt akarom, hogy legyen valaki mellette! Nem értem, miért nem bízik meg bennem... és megértem őt... azt hiszem.
-Fél?
-Nem tudom. De senki nem tökéletes... mindenkinek vannak hibái... és akármit is tett, vagy tettem, én segíteni akarok neki.
-Egyszer rá fog jönni, talán... hogy szüksége van rád, érted? Szüksége van valakire.
-Talán nem rám, de... valakire biztos. Aki segíthet neki. Sok mindent nem tettem meg, tudod? Mikor elmondhattam volna ezt neki... mások voltunk. Eljátszottuk a lehetőséget. Pedig akarom, hogy tudja, érted? Csak ő makacs... nagyon makacs...
-Olyan, mint te.
-Tudom... ő is a maga útját járja, ahogy én... csak ő még nem tudja, az hova vezet. Minden út egyformának tűnik, pedig nem azok... sok mindent elronthat, és el is fog. De... itt vagy ott, mit számít? Én ott leszek... meg még sokan... mindenhol várja valaki, tudod? És ez az, amit nem ért meg... hogy nincs egy ember. Egy otthon. Mindenhol otthon van, ahol szeretik... és ahol ő is szeret. Csak ki kéne nyitnia a szemét... és a szívét.
-Miért nem mondod meg neki?
-Hülyének nézne. Pedig így van. Sosem akartam neki rosszat. Meg fog érteni mindent... egyszer. Addig meg csak...sétál. Levegőn.
Hasra fordult, és lehunyta a szemeit.
-Remélem, megtalálja az útját...



with love.


Open your eyes, Luke! Open your eyes...

hurts.

Nem fogom végigcsinálni megint.
Nem fogod megint megtenni velem. Nem engedem. Nem akarom.
Egyszer oké. Kétszer oké. Háromszor? Nem. Nem oké.
Nem bírom.
Miért csinálod ezt? Mit tettem már megint?!

Lehet, hogy csak rémeket látok...?

Remélem.
Nem akarlak elveszíteni. Még ha nincs is mit.

I hate your games.

7 things I hate about you:

• Azt, hogy ilyen kibaszott lekezelő vagy.
• Azt, hogy úgy váltogatod a "legjobb barátaidat", mint más a bugyit.
• Azt, hogy gyerekes vagy.
• Azt, hogy amúgy nem, de nagyon jól megjátszod.
• Azt, hogy szökő évente egyszer lehet veled normálisan, komolyan beszélgetni.
• Azt, hogy nem látod meg azt, amire szükséged lenne.
• Azt, hogy szeretlek.
  
  
  
  
  7 thing I like about you:
  
  
• Azt, hogy általában számíthatok rád, ha nagy baj van.
  
• Azt, hogy más vagy mint a többi, nem állsz be a sorba.
• Azt, hogy mindig kiszeded belőlem mi a bajom.
• Azt, hogy minden nap kihívás veled.
• Azt, hogy különleges vagy.
• Azt, hogy tele vagy érzésekkel, és meg kell szelídíteni.
• Azt, hogy szeretlek.
  
  
  
  Ettől függetlenül persze rohadj meg. :)
  "Most már téged is lekezellek ha olyan van, mert tudom, hogy ha meg is sértődsz, holnap úgyis rámírsz..."
  
  Igen. Feltéve ha visszaírsz.
  
  
  És most nézd meg, még egy bejegyzés szól rólad. Büszke lehetsz. De komolyan.
  

walking on air

Szóóval.:D
Tegnapi nap:'D
Reggel felkeltem, elmentem suliba blabla, nem volt semmi, 7.órában végzősök keringőztek, beszélgettem Nick-kel, kaptam tőle egy tollat, és ennyi. xd
Hazajöttem, aludtam, és arra keltem, hogy Aaronék dobosa szólongat, hogy jóreggelt szerelmem xD anyád.:D
7-re jött Hanni & Bonnie, és mentünk Dürerbe Rockshow-ra!:D
Egyből megtaláltuk Mike-ékat, és velük voltunk a koncert kezdetéig. Érdekes, barátkozós hangulatom volt!^o) :D
Koncert kurvajóvolt természetesen, mint mindig, bár mondjuk a hörgősből kicsit visszavehettek volna, főleg így a hangfal mellett... xd
Minden, minden megváltozott...(8)

Koncert után Bonnie elment, mi meg buszban toltuk (H) James szerint olyan vagyok mint a tenger^o) hullámzok XD
Sissy.... XD
Ha ezt a tanárúr látná..:'DDDD
Elvoltunk ja.:D
Fél 11 fele elindultunk haza, itthon voltunk, beszélgettünk, semmi extra, aztán alszi.

Reggel arra keltem, hogy Sissy telefonál az anyukájával kínaiul, és valami t betűs szót ismételgetett, ami, mint később kiderült, azt jelentette, hogy jó. xd
Hanni még tök sokáig aludt, mi Sissy-vel beszélgettünk meg ettünk, aztán felkelt Hanni is, elkészültünk, és mentünk borárosra talizni Timmel és Pollyval.
Mindketten késtek -_- :D
Borárosról mentünk westibe kajálni, aztán kiültünk Oktogon játszóra iszogatni :'D Hát.. elbeszélgettünk... xd
-Ki?
-Ki.
-Ki.

-Vajon mi lehet a neve, basszus?
-Ödön.
-Alajos.
-Béla.
-Normális neve van!
-Mc?
-Donald?
-Burger?
-King?
-Kentucky?
-Fry?
-Chicken?

Sajnos nem jöttünk rá:(:D

Meg Sissy ott maradt nyugatinál, felhívom...

-Na akkor jössz?
-Nem hiszem...
-Nálad van Polly bora!
-Akkor megyek.

xD


Najó oké, elvoltunk, szegény Polly-t baszogattuk... xd Meg fény derült egy csomó mocskos kis titokra :o :D
6 fele elindultunk Polly-val, többiek maradtak.
Kiderült, hogy a trolli nem áll meg ott most, ahol leszálltam, úgyhogy sétálhattam -_- köszi:'D

Na aztán most itthon vagyok, néztem Tree Hill-t, és 11 fele megyek Bonnie-ékhoz:"D


Csók.

50th; you idiot.

Éreztétek már úgy, hogy valakit meg akartatok védeni? Hogy mindennél jobban féltettétek attól, hogy hülyeséget csinál? Hogy fájdalmat okoz magának... és neked?
Ha igen, akkor tudjátok, mit érzek most.
Több embert is nagyon féltek jelen pillanatban, van, akit saját magától, és van, akit másoktól... nem sok sikerrel.
Emberek, unom már, hogy helyettetek is én vagyok a realista! Ne legyetek már hülyék! Hányszor akarjátok még elkövetni ugyan azokat a hibákat?!
Miért függtök szerektől? Miért függtök másoktól? És én miért függök tőletek...?
Hiába beszélek nektek, az a baj. Pedig szerintem még sosem származott károtok abból, ha rám hallgattatok. Jót akarok nektek!
Mit élveztek abban, ha betéptek? Ha szétszívjátok az agyatokat? Ha még be se értek a suliba, de már hulla vörös a szemetek, és azt se tudjátok, hol vagytok? Tényleg ennyire kurva jó elszívni az összes talentumotokat? Jó érzés? Hát akkor én inkább szenvedek. (y)
Különben is, 15-16 évesek vagytok! Bőven gyerekek, ilyenkor még eszetekbe se kéne jusson ilyesmi! Gondolkodjunk már...

Ti meg, ti másik idióták... miért csináljátok már megint ezt? Miért kerültök közel emberekhez? Egyszer már összetörték a szíveteket, többször is meg fogják tenni! Ezek nem változnak, hiába állítják! Ne legyetek naivak. Hiába bájolognak és ölelgetnek. A mézesmázos felszín alatt ez ugyanaz az ember.

És persze vannak, akik még nem követték el a maguk hibáját, de el fogják, és meg akarom őket óvni ettől. Ismerlek titeket. Nem nehéz bevágódni nálatok, elég egy kedves mosoly, és már a másik tenyeréből esztek. Aztán meg persze jön a hattyú halála meg a szenvedés, mikor kiderül, hogy nem is olyan jó arc a drága. Átlátok ezeken az embereken, tudom, hogy milyenek. Láttunk már ilyet, ugyebár.
Mindegy.
Nem tudom a szátokba rágni, vagy megmondani, mit csináljatok és mit ne, úgyis csak a saját hibáitokból tanultok. Vagy még azokból se.
De egy biztos: nem fogom ölbe tett kézzel nézni.

not good enough.

Talán valóban csak egy emberre van szükségünk ebben a világban. De miért nem arra, akire kéne?
Mindenki siránkozik, hogy jaj milyen szar nekem, nincsen senkim, jó lenne egy valaki, blabla... ember, nézz már körül!
Mindenki ott van neked! Egy csomóan! Olyan emberek, akik mindent odaadnának érted! Akiknek te vagy a mindene, akiknek mindennél fontosabb vagy, és akkor mi van? Azokat nem veszed észre. Semmibe veszed őket. Mások kellenek, olyan emberek, akik egyáltalán nem törődnek veled, akiknek tulajdonképp mindegy, hogy élsz-e vagy halsz... ezekre van szükséged. És akkor persze egyedül vagy. Mert ilyen emberekre tartanál igényt, és nem azokra, akik megérdemlik.
Hát akkor csak gratulálni tudok. Mindig is egyedül leszel. Bezárva egy kurvanagy időburokba, ahol soha semmi nem változik, csak az, hogy egyre elkeseredettebb leszel.
Javaslom, nyisd ki a szemed, és lásd meg azokat, akiknek tényleg jelentesz valamit. Vagy nem elég jók?





Vettem cipőt. A tesitanár egy szadista állat, és adta az Isten, holnap is lesz vele óránk.
És ezen kívül még 6x45 lélekölően unalmas perc az iskolában.
Ilyenkor érzem, hogy élek.

~ trallalala. fuckit.

Utálom a hétfőket. Valami kicseszett nehéz nap.
Alapból az, hogy matekkal kezdünk. MATEKKAL! Borzalom. :D Ráadásul ma elcsesztem a házim Adam miatt! *sértődöttfeej:D*
Aztán föci. Jó mondjuk, az jó volt.:'D Ezt az új tanárt csípem. Szerdán röpdoli?! Boooocs.
Fizika. Megfogadtam, hogy idén minden órán figyelek, de ezen isten biza, majdnem elaludtam:"DD
Tesi. Hahahaha. Rose Anne-nel átöltöztünk feleslegesen, mert a kedves tanárnő nem volt a mai nap folyamán:'DD Bájos. A-sok termében voltunk, Juliettékkel beszélgettünk ;D
Kémia? Nemvoltrossz.:D Bár túl érdek feszítőnek sem mondanám xd Nem! De! Nem! De! Nem! De! Kabbe Nate, akkorsem!:DD♥
Nagyszünetben kisebb szakadás Rose Anne-nel XD Ezek hülyééék neee :D Azt hittem, kiszakad a gerincem xd
Magyar. Forma. (H) Reneé háziján ismét szakadás :D(y)
Angol. Maradtam haladóbaan ( H ) Semmi amúgy.:D
És végre végeee.
Aha, ez így nem hangzik vészesnek. Most még annyira nem is az. De majd később. Húhaaa.: D

Órák után Daisyyy ( L ) bolond!
Nilla feljött, megcsináltuk a matekházit xd, aztán mentünk hozzá, és ellevések!:D Ja, és előtte összefutottunk kedves bátyámmal, Aaron-nal is..:D kannásbor suli előtt? simaa. (H)


Aztán most várom, hogy hívjon Nills...

BROOKE HIÁNYZOL ( L)



ennyi.:$

Nemtudom.

És akkor még csodálkoztok, hogy senkihez nem akarok közel kerülni?
Hiszen mindig ez van!
Ha valaki megszelídít, vagy éppen felelősséget vállal értem, egy idő után elkezd leszarni, meg nem keresni. Eldob.
Mindig ez van. Megszoktam.
És akkor én vagyok a rideg meg érzéketlen köcsög, aki nem szeret senkit.
Hát kérdem én, megéri?


...



Maa.(:
Nilla, Rose, Sissy. ♥

school.

Hát megvolt az első tanítási nap.:D
Ééérdekes.
Csütörtökönként két hittannal kezdünk. puszi. : D ma sem volt ez másképp. egyháztörténelem. ( Y )
Fizikán nem csináltunk semmit, az ofő a maga kedves stílusában közölte, hogy szopni fogunk egész évben :)
Angolon szintfelmérő, könnyű volt, remélem maradok haladóban...
Tesi elmaradt, latin.
Hát..:D Nekem tetszik. Szerintem tökjó.:"D kaptam is egy pluszt (a)

Sic transit gloria mundi! meg öö Fama volat! detudok xd

ahaja.: D

a fészbuk szerint holnap ofőn paradicsommá alakulok. kiváncsi leszek.(: xd


people always leave.

omg. joke.

túlestünk az évnyitón :"D
majdnem elkéstem, jó kezdés (Y) XD
amúgy jó volt újra bemenni, látni az arcokat, hallani azt a fertelem csengőt.... :DDD
idén csak 4 hónapom van ott :\ januárban irány Texas...

NEM AKAROK MENNI. :'( eddig nagyon akartam, mert hát kurvajó meg minden, Amerika, de úristen és nem bírom itt hagyni Őket. :( vagyis most csak egy ember van, akit nagyon nem bírnék itt hagyni. (L) de vele úgyis vár a közös élet New York-ban hehe :) ( L )
mégis tudom, hogy hiányozna mindenki valamilyen szinten... és annyira rossz lesz... :S
a napokban győzködtem apámat, hogy nem biztos, hogy ez jó ötlet, de ő próbált a lelkemre beszélni, hogy jó lesz, meg nemtom, ne aggódjak...
félek. :\


mindegy, most még nem szabadna erre gondolnom, itt a szeptember, és hajtanom kell, hogy jó legyen a félévim. :S
kiváncsi leszek, hogy alakul...

addig is hajrá ekg. xd




omg, ez valami vicc?!
ezt írtam tavaly sulikezdésnél. xddd
hát. idén no txs. : DDDD és valószínűleg nem vár semmilyen élet sem nyujorkban, úgyhogy azt hiszem, lényegesen változtak a dolgok egy évvel ezelőtt óta xd

fura lesz ez az új év. elment a kedvenc tanárom. kaptunk egy iszonyat szar termet. jött hozzánk 5(!) új tag. rohadt jó kezdés. -_-
mindegy, megpróbálok kihozni mindent ebből, aztán majd lesz valami.
ja, és egyik ezeréves ismerősöm tök véletlenül évfolyam társam lett, haha :'D(Y)



ekg attack again. már harmadszorra : D