Rohadtul nem vágom, hogy nekem honnan kéne tudnom azt, hogy baja van valakinek, aki sosem keres, látszólag le se sz*r, és megvan neki mindenkije, akire számíthat... vagy akire számítani akar.
Unom, hogy mindig én vagyok a 'sebezhetetlen' akinek soha, semmi gondja, és akivel mindig minden tök fasza. Biztosan úgy gondolja, hogy nekem semmi bajom, ezért rá érek ővele foglalkozni. Hát nem, bocs.
Nem értem, miért akkora bűn, hogy egy hétig nem írok rá msn-en, vagy hívom föl. Még az is megeshet, hogy nem azért nem teszem, mert szemét vagyok, hanem mert más dolgom van! Vagy esetleg tanulok a vizsgáimra. :O áá, biztos nem.
Soha, senkiért nem változtam még annyit, amennyit érte. Ez nem látványos dolog, nem olyan fú de szembeszökő, de aki ismer, az tudja, hogy ez igenis nagy erőfeszítés tőlem. Nehezemre esik a mai napig. Mégis megteszem, mert szükségem van rá, és ez kell ahhoz, hogy "megtartsam". Hát akkor oké, tessék. Feltárom magam. Kiadom az összes érzelmem, ha kell! Sebezhetővé válok, és mindezt miért? Mert szeretem.
Ez mégsem elég!
De sajnálom, én ennyit tudok nyújtani. Csakis ő láthat egy darabot az eltitkolt világomból, de nem képes megérteni, hogy nem öt perc, amíg az egészet megmutatom neki! Miért nem ad időt? Nem megy gyorsabban.
Tudom, hogy rossz, ami most történt vele. Velem is történt már ilyesmi - ezért nem tudok neki segíteni. Elég volt egyszer. Vagyis pontosabban kétszer.:'] Nem akarom megint érezni, értsd már meg!
Eltűnök egy hétre, két hétre... elzárkózom mindenki elől, nem csak előled! Ez nem ellened szól, ez mindenki ellen! Így védekezem.
"Nincs egyebe, mint négy semmi kis tövise, hogy a világtól védekezzék."
Neked kéne a legjobban tudnod.
Nem, nem és nem! Nem fogok ennél jobban megváltozni. Tudom, hogy eddig sem kérted - de valahogy mégis, és megtettem, egy szó nélkül. Most már elég.
És tudom, hogy nem esett jól neked, hogy látszólag magadra hagytalak egy nehéz időszakban (amit csak azért mertem megtenni, mert ott volt a négy kincsed, vagyis nem voltál egyedül!), de nem veszed észre az apró dolgokat, amik elárulják, hogy mégsem felejtettelek el... elfelejted, hogy jelen pillanatban is güzülnöm kéne, tanulnom ezerrel, és mégsem teszem. Szívesen lemegyek hozzád, pont mert tudom, min mégy most keresztül. Beszélgetni akartam veled, mindenről. És vártam a találkozót, hogy átbeszéljünk mindent - tudod, hogy utálom a technikát. Az MSN-t főképp. Vállaltam, hogy utazok négy órát, hogy talán emiatt rosszul sikerül a kisérettségim... és nem érdekelt.
De mindegy.
Ha ennyi neked nem elég, akkor sajnálom.
Jó volt, amíg tartott.:'}
"Adj az embereknek többet, mint amire vágynak, és ezt teljes szívedből tedd.
Akárhányszor azt mondod "Szeretlek", gondold komolyan.
Akárhányszor azt mondod: "Sajnálom", mindig nézz a másik szemébe.
Soha ne hagyd figyelmen kívül mások álmait.
Szeress mélyen és szenvedélyesen. Megsérülhetsz, de ez az egyetlen módja annak, hogy valóban teljes életet élj.
Kezelj minden egyet nem értést tisztán, de ne támadj.
Beszélj lassan, de gondolkozz gyorsan.
Ne feledd, hogy a legnagyobb szerelem és a legnagyobb eredmények hordozzák magukban a legnagyobb kockázatot.
Ha esetleg veszítettél, tanulj belőle.
Ne feledd: tiszteld önmagad,tisztelj mindenki mást, és légy felelős a tetteidért.
Ne hagyd, hogy kis szóváltás vessen véget egy nagyszerű barátságnak.
Akárhányszor rájössz, hogy hibáztál, tegyél meg mindent, hogy helyrehozd. Azonnal.
Vállald a kihívásokat, de ne feledd el a korlátaidat.
Ne feledd, hogy van amikor a csend a legjobb válasz.
Élj egy jó és becsületes életet. Amikor öreg leszel és rá gondolsz, jó érzés lesz újra átélni."
