2010. november 14., vasárnap

careless me.

Egy kicsit talán bánt a dolog, de nem érdekel különösebben. Egy-két kivételtől eltekintve nem vagyok ragaszkodó ember, ha valaki menni akar, hagyom, menjen. Nem szeretem, ha jogtalanul illetnek vádakkal, és én tisztáztam magam. Innentől kezdve nekem mindegy.
Maradnak emlékek, jók-rosszak. Csak egy fejezet volt az életemben, ahogy annyi minden, és én tudok lapozni. Hisz 'ami ma még az ajtón bejön, holnap a kulcslyukon kimegy.'
Sajnálom, hogy így alakult, de az élet nem áll meg. Emberek jönnek-mennek. Én is veszítettem, és ő is. Majd rájön.

"Van egy rózsám is, aki önző volt, de nem akart rosszat,
csak a tüske miatt. Állandóan félt, hogy bántják őt,
de ezért nem kell rá haragudni. Soha nem lett ő
a barátom, a rózsák és a bárányok. Felelős lettem
a rózsámért, igazán féltem őt."




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése