2010. október 26., kedd

Empty.

-Nem érdekel, hogyan érzel, ahogy nem érdekelt eddig sem. Tudom, hogy fáj, tudtam eddig is, de ez nem mozgat meg bennem semmit. Nem érzek az égvilágon semmit. Ha meglátok egy szerelmespárt: semmi. Ha valami szomorú történik: semmi. Ha szenvednek a barátaim: semmi. De ha valaminek örülni kéne, akkor sem történik semmi. Nem boldogít. Nem tör le... semmi. Üres vagyok. Mint egy doboz, amiből kivettek mindent. Egyszerűen képtelen vagyok érezni bármit is. És ez nekem jó! Én tényleg élvezem, mert... érzelmek nélkül sokkal könnyebb.
-És mi van azokkal, akiket szeretsz? Azokról nem beszéltél. Tegyük fel, hogy valami történik... Vele, és ne nézz így rám, mert pontosan tudod, kiről beszélek! Szóval mi lenne, ha valami történne Vele? Ne mond azt, hogy nem éreznél semmit, mert tudom, hogy igen. Fájna, ugye? Emlékszel még, milyen mikor fáj, igaz? Na, olyan lenne megint. Égetne. Sajogna. Azt kívánnád, bár veled történt volna meg. És ezután... tudod már, ugye? Előjönne minden, ami miatt szenvedned kéne, de elnyomtad magadban. Újra fájna. Újra boldoggá tenne. Újra éreznéd, ha megbántanál valakit, mert emlékeznél, milyen érzés, mikor neked fáj. Nem vagy üres, csak kiürült egy kicsit. De most nézz be... látod ott azt a nagy szekrényt? Ott vannak az érzéseid. Bent sorakoznak, mert egyszer beraktad őket, és arra várnak, hogy előjöhessenek, és hamarosan itt is lesz az idejük. Ugyan egyszer eldobtad a kulcsát, de majd, egy nap, jönni fog valami, ami kinyitja. És akkor rád szakad mindaz, amiket oly' elkeseredetten próbáltál megsemmisíteni. Az összes elfelejtődött érzés, fájdalom, öröm és minden! Azokat a dolgokat zárjuk be, amiktől félünk. De egyszer, valamikor, úgy is szembe kell néznünk a félelmeinkkel, és akkor... az kemény lesz, barátom. De van egy dolog, csak egyetlenegy dolog, ami megvéd téged mindentől, ami rossz! Most kételkedsz, de meg fogod látni... tudni akarod mi az? Igen? De hisz olyan egyszerű. Talán már sejted is a választ...
Igen. A szeretet. Mert amíg szeretni tudsz, nem vagy üres! Ez véd meg téged az ürességtől, a legnemesebb érzés! És amíg szeretsz, addig nem jöhet olyan gond, baj, fájdalom, amivel nem tudnál megbirkózni, hisz tudni fogod, hogy ott van valaki, aki segít! Ha szeretsz, nem vagy egyedül. Ez tesz különlegessé, és tudom, hogy furcsán hangzik, de vannak, akik szánalmasan keveset tudnak erről az érzésről!
És tudod... szerintem, ha nem akarod, hogy rád zúduljanak az gondok, gyorsan keresd elő a szekrényed kulcsát, és szép sorjában, te magad fogadd vissza az érzéseket. El leszel velük, tudom. És én is itt leszek. Ne rejtsd el! Ne szégyelld! Hidd el, tudom, miről beszélek. A világ legüresebb emberével állsz szemben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése