50th; you idiot.

Éreztétek már úgy, hogy valakit meg akartatok védeni? Hogy mindennél jobban féltettétek attól, hogy hülyeséget csinál? Hogy fájdalmat okoz magának... és neked?
Ha igen, akkor tudjátok, mit érzek most.
Több embert is nagyon féltek jelen pillanatban, van, akit saját magától, és van, akit másoktól... nem sok sikerrel.
Emberek, unom már, hogy helyettetek is én vagyok a realista! Ne legyetek már hülyék! Hányszor akarjátok még elkövetni ugyan azokat a hibákat?!
Miért függtök szerektől? Miért függtök másoktól? És én miért függök tőletek...?
Hiába beszélek nektek, az a baj. Pedig szerintem még sosem származott károtok abból, ha rám hallgattatok. Jót akarok nektek!
Mit élveztek abban, ha betéptek? Ha szétszívjátok az agyatokat? Ha még be se értek a suliba, de már hulla vörös a szemetek, és azt se tudjátok, hol vagytok? Tényleg ennyire kurva jó elszívni az összes talentumotokat? Jó érzés? Hát akkor én inkább szenvedek. (y)
Különben is, 15-16 évesek vagytok! Bőven gyerekek, ilyenkor még eszetekbe se kéne jusson ilyesmi! Gondolkodjunk már...

Ti meg, ti másik idióták... miért csináljátok már megint ezt? Miért kerültök közel emberekhez? Egyszer már összetörték a szíveteket, többször is meg fogják tenni! Ezek nem változnak, hiába állítják! Ne legyetek naivak. Hiába bájolognak és ölelgetnek. A mézesmázos felszín alatt ez ugyanaz az ember.

És persze vannak, akik még nem követték el a maguk hibáját, de el fogják, és meg akarom őket óvni ettől. Ismerlek titeket. Nem nehéz bevágódni nálatok, elég egy kedves mosoly, és már a másik tenyeréből esztek. Aztán meg persze jön a hattyú halála meg a szenvedés, mikor kiderül, hogy nem is olyan jó arc a drága. Átlátok ezeken az embereken, tudom, hogy milyenek. Láttunk már ilyet, ugyebár.
Mindegy.
Nem tudom a szátokba rágni, vagy megmondani, mit csináljatok és mit ne, úgyis csak a saját hibáitokból tanultok. Vagy még azokból se.
De egy biztos: nem fogom ölbe tett kézzel nézni.