Nincs példaképem, mert nem egy másik ember lenyomata vagy utánzata akarok lenni, hanem önmagam.
Sablonosak vagytok és semmitmondóak. Egymást okoljátok a saját hülyeségeitek miatt, és azt hiszitek, hogy az utálkozás a legjobb megoldás. Egyediek akartok lenni, közben ugyanolyanok vagytok mint a többi szerencsétlen, és mindenkit magatokkal rántotok ebbe a szürke tömegbe. Hiába van vasalt hajad, és olyan gatyád, ami a segged alatt kezdődik, attól még nem leszel valaki. Egyedi meg pláne nem. Gondolkozzatok már!
Ha valaki más, akkor az rossz? Az már nem "menő"? És ti hol voltatok mondjuk egy éve ilyenkor? Ugyanolyan lúzerek voltatok, mint azok, akiket most megmásítani akartok. De tudjátok mit? Most már inkább legyen valaki "lúzer", mint ilyen "menő" mint ti. Szó szerint kiölitek az emberből a saját személyiségét.
És igenis sokkal többre tartom az olyan embert, aki még így is az tud maradni, aki, mint azokat, akiknek "jó a stílusuk", vagy akik "jófejek" szerintetek. Undorítóak vagytok.
És igen. Ha rám nézel, mit látsz? Ugyanolyan mint a többi, a csőgatyájával meg a vasalt hajával, de tudjátok mit mondok én? Sokkal hamarabb voltam ez, mint ahogy akármelyikőtöknek is eszébe juthatott volna. :) És nem érzem úgy, hogy nekem kéne változni.
Nem vagyok egy közületek, és soha nem is leszek. Tartsátok meg magatoknak ezt a sekélyes baromságot.
köszi.
2010. június 21., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése