Miért ilyen rossz?
Nem akartam elveszíteni őt. Mi ment tönkre?
Szinte egyik napról a másikra távolodtunk el egymástól, és folyton csak veszekedtünk. Még egy darabig próbálkoztunk, de már...
És igazából az a legrosszabb, hogy nem tudom, hol rontottuk el. Nem tudom, hol volt az a pont, hogy akkor over. Emlékszem a veszekedésekre. Nagyok voltak, és nagyon csúnyák. De... miért?
Tavaly ilyenkor megállás nélkül együtt voltunk. Komolyan, mindig. Így nyáron nem volt olyan nap, hogy ne találkoztunk volna. Mindenki egy napon emlegetett minket. Mindent elmondtam neki, és ő is nekem. Velem volt, ha fájt, ha nehéz volt, és velem volt akkor is, ha minden rendben ment. Velem sírt, velem nevetett. A legjobb volt nekem.
És most? Ha összefutunk, kínosan csevegünk. Ha felhívom valamiért, távolságtartó mindkettőnk hangja.
És látom mennyire jól elvan másokkal, mással. Hogy amiket együtt csináltunk, azt most mással teszi. És nem hiszem el, hogy ennyi.
Igen, haragszom rá. Igen, van egy csomó dolog, amiért soha többé nem akarom látni.
De mégis... ha már 12 évig minden rendben volt...
egyébként.
holnaaaaaap. : )
eclipse. ♥ daisymóka. ♥
várom!♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése