Néha úgy érzem, mintha elveszíteném önmagam. Mintha nem lennék ugyanaz az ember, mint aki mondjuk egy-másfél évvel ezelőtt voltam... és hiába próbálom visszaidézni azt az énemet, nem megy...
"-ilyenkor nyáron úgy szeretlek... teljesen más vagy, mint a suliban."
Nekem már nem játszanak azok a dolgok, mint akkor. Már nem tudom olyan szinten bántani az embereket, mint akkor. Nem tudok annyira érzéketlen lenni, mint akkor. És ez jó, mondjuk. Mindenképp. De tudom, hogy én nem ez vagyok. Én érzéketlen vagyok, engem nem érdekel mások véleménye! Én én vagyok.
Mondjuk még most is... de már teljesen más. Most már a szívemre veszem, ha valaki teszemazt nem szeret. Rosszat mond rólam. Zavar. Régen? Ó, régen abszolute hidegen hagyott.
Olyan akarok lenni, mint akkor voltam!
Érzéketlen. Rideg. Zárkózott. Igazán én.
Nem akarom, hogy érdekeljen akárki is. Csak Őt akarom, megint. És csak magamnak. Önző akarok lenni. Bunkó. Flegma. Ne szeressen senki, csak Ő. Úgy a jó. Úgy akarom.
Miért veszítem el önmagamat...?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése